Európában súlyos identitásválság van, amelynek kialakulásához számos tényező vezetett, de minden bizonnyal a legsürgetőbb és egyben a leglátványosabb közülük a gazdasági válság. 2011-ben az Európai Bizottság azt javasolta, hogy 2013 legyen a polgárok európai éve, kiemelve azt, hogy szükség van a polgárok közvetlen részvételére az Európai Unió alakításában. [ Bővebben ]
 
 
Az erdélyi magyar nemzeti közösség legitim érdekképviselete, az RMDSZ számára az idei év legfontosabb külpolitikai célja a kisebbségi európai polgári kezdeményezésének elindítása és az európai kisebbségvédelmi keretszabályozási csomag – a Minority SafePack – elfogadása lesz. [ Bővebben ]
 


Látogatók száma : 1340214

MÁSKÉNT

Állampolgári kezdeményezés: hosszú távú építkezés

Az erdélyi magyar nemzeti közösség legitim érdekképviselete, az RMDSZ számára az idei év legfontosabb külpolitikai célja a kisebbségi európai polgári kezdeményezésének elindítása és az európai kisebbségvédelmi keretszabályozási csomag –  a Minority SafePack – elfogadása lesz. Az egy héttel ezelőtt a dél-tiroli Bozenben, az RMDSZ szövetségi elnöke, a Dél-tiroli Néppárt elnöke és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnöke által aláírt együttműködési megállapodás az alapító partnereknek közös vállalását és elkötelezettségét jelenti az összeurópai kisebbségi szolidaritás mellett. Az RMDSZ európai kisebbségpolitikai célkitűzése természetesen otthoni kihívásokkal egészül ki, hiszen Szövetségünknek gyorsan változó belpolitikai porondon kell érvényesítenie az erdélyi magyar közösség érdekeit. A friss parlamenti szupertöbbség közösségünk szempontjából sarkalatos döntések meghozatalára készül az alkotmánymódosítás, a közigazgatási és regionális reform révén. A kihívásokra tehát a következő hónapokban összehangoltan kell kül- és belföldön egyaránt, helyes válaszokat adni.

A bozeni megállapodás tartalmazza a következő időszak cselekvési tennivalóit: létre kell hozni egy állampolgári bizottságot, amely áprilisban számunkra szimbolikus helyszínen, Kolozsvárott jön létre. Közben véglegesíteni kell a kezdeményezés szövegét és összeállítani a kisebbségvédelmi intézkedés-csomagot. Utóbbiak előterjesztése és elfogadása a FUEN júniusi, dél-tiroli kongresszusán történik meg. A kisebbségi európai polgári kezdeményezés (EPK) bejegyzésével egyéves időszak kezdődik, amely alatt a kezdeményezésben részt vevő nemzeti, etnikai, nyelvi kisebbségi közösségeknek együttes erőfeszítésével kell összegyűjteniük egy millió aláírást.

Meghirdetett célunk, hogy a válságok által sújtott és az Európai Unió sorsával naponta szembesülő uniós intézmények asztalára olyan konkrét intézkedéscsomagot tegyünk le, amely a legszélesebb körű kisebbségi összefogás gyümölcse. A Minority SafePack tartalma vonzó kell hogy legyen azon európai nemzeti kisebbségek számára, amelyek a legszélesebb körű autonómiát, a területi autonómiát élvezik, de mégsem rendelkeznek európai uniós jogi garanciával arra, hogy a tagállami szinten elért eredmények nem vonhatók vissza. Ugyanakkor fontosnak kell lennie azon közösségek számára is, amelyek megmaradásának feltétele a nyelvi jogok és kulturális autonómia különböző formáinak intézményesítése és az eddig elért jogok európai uniós nyomatékosítása lenne vagy akár az elismerés teljes hiányával küszködnek.

Új eszközt hozott a Lisszaboni Szerződés

Érdemes visszatekinteni, hogyan jutottunk el a Bozenben aláírt együttműködési megállapodásig, hiszen a három alapító szervezet közös szándékához számos előkészítő lépés, többoldalú kapcsolatfelvétel vezetett. Számomra emlékezetes az Európai Parlament 2007. december 12-i strasbourgi ülése. Alig két napja voltam az RMDSZ európai parlamenti képviselője, amikor az Európai Parlament, az Európai Tanács, valamint az Európai Bizottság elnökei ünnepélyesen kihirdették az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Egy nappal később, december 13-án Lisszabonban pedig aláírták az Európai Unióról szóló szerződést és az Európai Unió működéséről szóló szerződést, amelyeket Lisszaboni Szerződés néven ismerünk. Kisebbségi szempontból mindhárom dokumentum mérföldkő. A szerződés második cikkelye a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartását szögezi le. Ugyancsak a Lisszaboni Szerződés hozta létre az EPK-t, mint jogi eszközt. Ennek segítségével az unió egy millió állampolgára egy sajátos kérdésben jogalkotásra kérheti fel az Európai Bizottságot. Ezáltal, közvetett módon bár, de az EU történetében először lehetővé vált a nemzeti kisebbségi kérdésnek új megközelítése, hiszen az intézmények álláspontja közben mit sem változott, az EU továbbra is szigorúan tagállami hatáskörnek tekinti az őshonos etnikai és nyelvi kisebbségek kérdéskörét.

Türelmes munkával, csendes meggyőző tevékenységgel ebben a környezetben is voltak sikereket, amelyek az 1993 óta néppárti tag RMDSZ befolyását és természetes elkötelezettségét mutatják. Az Európai Néppárt két legutóbbi kongresszusának az RMDSZ javaslatára elfogadott kisebbségi vonatkozású határozatai ezt igazolják. A 2009. decemberi bonni kongresszus még állásfoglalásban ír a kisebbségi keretszabályozás megteremtéséről, három évvel később, a bukaresti néppárti kongresszus ugyanezt a szövegrészt már politikai programjába illesztette: „Úgy véljük, hogy az Európai Unió fokozatosan, jogilag kötelező érvényű közösségi standardokat és normákat dolgozhat ki a kisebbségekhez tartozó személyek és közösségek védelmére, ugyanakkor ösztönzi a kisebbségi személyek és csoportok védelme érdekében hozott pozitív intézkedések és eszközök alkalmazását. A legjobb gyakorlatok cseréje alapjául szolgálhat az őshonos nemzeti kisebbségek és a hagyományos kisebbségek konkrét és hatékony uniós stratégiája kidolgozásának.”

A Lisszaboni Szerződés 2009. december elsején lépett életbe, ezt a pillanatot a külhoni magyar szervezetek képviselői együtt ünnepelték Brüsszelben és nyilatkozatot fogadtak el, amely leszögezi: „Közös megítélésük szerint a Lisszaboni Szerződésnek a kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó része hosszú távon megvetheti az őshonos, nemzeti kisebbségeket érintő, hatékony uniós jogvédelmi rendszer alapjait. Továbbá megszüntetheti a kettős standardot, miszerint a csatlakozó országokkal szemben a kisebbségvédelmi elvárásokat a koppenhágai kritériumok tartalmazzák, a tagországok esetében viszont e téren nincsenek rögzített elvárások.” Az Európai Parlamentben a következő évben elkezdődött az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó szabályozás előkészítése. Az Európai Parlament (EP) és az Európai Tanács (ET) rendelete végül 2011. február 16-án jelent meg és életbe lépését 2012 áprilisára határozta meg.

Kisebbségvédelem európai partnerekkel

Az RMDSZ-ben az eszköz hasznosításáról már abban a pillanatban elkezdődtek a szakmai egyeztetések, hogy az EP és az ET megállapodott a végső megszövegezésről. A nagyváradi kongresszus, 2011 februárjában már ennek ismeretében nyomatékosította a Legyen európai szintű politika a nemzeti közösségek védelme! című dokumentumban a kisebbségi keretszabályozás megteremtését, mint külpolitikai célt. „Európa egyik legnagyobb nemzeti kisebbsége, a romániai magyarság megmaradásának, önrendelkezésének záloga egy olyan európai kisebbségvédelmi keretszabályozás, amely megnyugtatóan rendezi az európai nemzetalkotó kisebbségek sorsát, biztosítja az egyéni és közösségi érdekérvényesítésüket, önrendelkezésüket, megteremti annak lehetőségét, hogy a nemzeti közösségek maguk döntsenek az őket érintő kérdésekben, kiemelten az identitás megőrzéséhez kapcsolódó területeken: oktatás, kultúra, hagyományok, média és helyi gazdaság. A kulturális és területi autonómiaformák közjogi keretben, a közösség által közvetlenül választott testületek és az ezek számára törvényesen biztosított hatáskörök révén valósíthatók meg. Az RMDSZ célja, hogy az Európai Néppárttal és más európai szövetségesekkel közösen lehetőséget teremtsen egy európai szintű kisebbségi keretszabályozás elfogadtatására. Az autonómiaformák létének elfogadását, illetve politikai és jogi megteremtését – az Európai Unió által is hivatalosan jóváhagyott és a tagállamok irányában szorgalmazott – önkormányzatiság és szubszidiaritás elvei alapján tartjuk lehetségesnek és igazoltnak. (...) Bátorítani kell az előremutató kisebbségvédelmi intézkedéseket, folyamatos párbeszédet kell folytatni a tagállamokban élő őshonos nemzeti kisebbségek képviselőivel, bevonva őket a nemzeti, regionális és helyi döntéshozatalban.”

Két hónappal később az RMDSZ Szövetségi Képviselőinek Tanácsa határozatában egy kisebbségi EPK elindításának lehetőségéről hozott határozatot és széles körű konzultációt kezdeményezett a témában a Kárpát-medencei magyar érdekképviseleti szervezetekkel és pártokkal, valamint az Európai Unióban élő őshonos nemzeti kisebbségek szervezeteivel. Ezt követően az RMDSZ, a FUEN kismartoni kongresszusán javasolta, hogy a kisebbségi EPK előkészítése a harminckét európai állam kilencvennégy szervezetét egyesítő szervezet ernyője alatt kezdődjön el. A kongresszus határozatot fogadott el, amely célul tűzte ki a kisebbségi EPK megvalósíthatóságának tanulmányozását. A FUEN felismerte, hogy az eszköz kiváló alkalmat jelent az európai nemzeti közösségek számára, hogy felhívják a kormányok és az európai intézmények figyelmét az őshonos nemzeti kisebbségek problémáira és intézkedéseket kérjenek megoldásukra. Tavaly a szervezet moszkvai kongresszusán az EPK külön napirendi pontként szerepelt, az RMDSZ előterjesztését követő reakcióból látható volt, hogy maximális a kisebbségi szervezeteknek az új jogi eszközzel kapcsolatos várakozása és érdeklődése.

Az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportja több alkalommal foglalkozott a kisebbségi EPK-val. Az RMDSZ képviselői rendre tájékoztatták az európai parlamenti képviselőket az eszköz előkészítésének helyzetéről és támogatásukat kérték a szakértői munka során. Tavaly januárban az RMDSZ EP-képviselői kerekasztal-megbeszélésen látták vendégül a FUEN képviselőit és érdeklődő EP-képviselőket. A tanácskozás résztvevői közös nyilatkozatot fogadtak el, amely a kezdeményezés melletti csatlakozásra kérte fel az európai őshonos nemzeti kisebbségek, közösségek, etnikai és nyelvi csoportok képviselőit, hogy közös fellépéssel bonyolítsanak le sikeres összeurópai aláírásgyűjtési kampányt. A kisebbségi frakcióközi munkacsoport, a kisebbségvédelem egyetlen intézményes képviselője az Európai Parlamentben, amely a maga során az EU egyetlen, demokratikusan és közvetlenül megválasztott képviselőkből álló intézménye.

A kisebbségi európai szolidaritás egy éve

Az Európai Unió vízválasztó előtt áll. A jövőről szóló vita gyakran csak gazdasági témákra korlátozódik, a költségvetés nagyságára, az egymásnak ellentmondó gazdasági érdekek ütközésére, és ezek látványos elemek ki is merítik a közvélemény európai érdeklődését. Viszont az EU gazdasági jövője, a közösségek kilábalása a gazdasági válságból szorosan összefügg az unió politikai jövőjéről szóló vitákkal és azok kimenetelével. A politikai unió, a sokak által Európai Egyesült Államoknak nevezet föderális jövő reményeink szerint nem a nemzetállamok Európáját erősíti, hanem a régiók és közösségek Európáját teremti meg. Ebben az új unióban feladatunk az erdélyi magyar nemzeti közösség jövőjének szavatolása, államalkotó szerepünk elismertetése, a szülőföldön való gyarapodás feltételeinek javítása, a közösségünk számára jogos autonómia-formák európai szintű jogi biztosítása.

Mindezek kivívása hosszú távú építkezés, egy olyan folyamat, amelyben szövetségesekre van szükségünk, és amelyben mi, magunk is támogatást kínálunk a nálunk nehezebb helyzetben élő partnerek számára. Az általunk követett úton választ kell adni az ún. koppenhágai dilemmára. A követelmény-csomag a csatlakozás politikai kritériumai között a nemzeti kisebbségek védelmét is megfogalmazta, anélkül, hogy ugyanazokat a feltételeket a tizenötös unióra, a régi tagállamokra alkalmazná. Mindez megteremtette annak veszélyét, hogy csatlakozás után a tagállamok gyengíthetnek vagy visszavonhatnak olyan közösségi jogokat, amelyeket korábban, a csatlakozás érdekében megteremtettek. Pontosan ezért fontos az európai összefogás, amely északtól-délig és kelettől-nyugatig partnereket talál a kisebbségi EPK-ra, a Minority SafePack kisebbségvédelmi keretszabályozásra. Törekvésünk bebizonyítja, hogy a nemzeti közösségek és az őket képviselő legitim szervezetek nem csak a saját egyéni specifikus gondjaikra keresnek megoldásokat, hanem képesek egy millió aláírással hitelesített valós európai szolidaritást kiépíteni és fölmutatni.

Winkler Gyula

Brüsszel, 2013. január 21.

 

 



<< Vissza

 
 
FŐOLDAL  |  ÖNÉLETRAJZ  |  EURÓPAI UTINAPLÓ  |  TEVÉKENYSÉG  |  GALÉRIA
 
Developed by: Konnertfilm © 2009